Némi kihagyás után ismét jelentkezünk. Ceruzát hegyezni, szemet mereszteni …
Íme a nyolcadik rejtély!
372. 385. 386. 428. 437. 440. 441. 442. 443. 484. 485. 486. 487. 488. 607. 610. 624. 627. 639. 656. 664. 729. 732. 745. 796. 862. 867. 885. 892. 909. 916. 919. 977. 978. 979. 980. 981. 982. 983. 984. 985. 986. 987. 988. 989. 1004. 1005. 1006. 1007. 1008. 1009. 1010. 1011. 1012. 1014. 1016. 1017. 1018. 1019. 1020. 1021. 1022. 1023.
Első ránézésre feltűnik, hogy számokból áll :) Kicsit tovább böngészve az is kiderül, hogy növekvő sorrendben vannak.
Gondolkozzunk, egy középkori íródeák fejével. A számok valószínűleg betűket jelölnek. Mivel mindegyik különbözik, egy-egy betűhöz nagyon sok számot rendeltek (ami elég kezelhetetlen egy idő után) vagy valami szöveg alapján a számok egy-egy betűt jelentenek, esetleg az ábécét számláljuk ciklusosan.
Az utóbbi feltételezés ellenőrzése az egyszerűbb. Csapjunk is bele A-1; B-2 … Z-26; A-27; B-28 … stb.
Némi számolgatás után kiderül, hogy ez zsákutca.
Próbáljuk a szöveg alapján való számolás. Az ilyen jellegű titkosírások, a szöveg, vagy könyv ismeretének hiányában gyakorlatilag feltörhetetlenek. (pl: Beale titkosírása)
Emlékszünk még mi volt a hetedik rejtély megoldása? Ha nem, esetleg nem mentettük el, akkor nosza, fejtsük meg újra.
…
Azt mondja többek között, hogy a 7. fejezet a megoldás a problémánkra. Na akkor kezdjük el számolgatni. Ha jó a szemünk, esetleg nagyítóval rendelkezünk, és van elég türelmünk a bogarászáshoz, a könyvben neki is eshetünk a hetedik fejezetnek. Már csak azt kell eldönteni mit számoljunk fejezet címét is, a szóközöket nem, írásjeleket igen? Ez sajnos igen sok, és szemerőltető munkát kíván. Ha ennél lustábbak vagyunk, és inkább a modernkori íródeák habitusával rendelkezünk, két út áll előttünk. A kicsit lusta, aki begépeli a hetedik fejezet elejét (kb 1100 betűre van szükség a számok alapján), vagy a nagyon lusta, aki be scaneli. Ezután már egy szövegszerkesztővel igen egyszerűen leszámlálható a karakterek száma.
És ki is derül, ismét, hogy a lustaság fél egészség. Aki ugyanis a könyvben számlál, az nem juthat helyes megoldásra. Egyszerűen a tipográfia ördöge közbeavatkozik. Tételezzük fel, hogy ráérez, hogy csak a szövegrészben kell számlálni, ott viszont mindent (szóköz, írásjel, betű). Ebben az esetben félreviszi a sorok végén található elválasztó jel, mert az a kéziratban nem szerepelt. Így nem igazán jut eredményre, ha csak nem egy nagyon elszánt hangyaszorgalmú emberkéről van szó aki előbb minden betűt leszámol, és csak utána nézi meg a szöveget és keres hibát. Mivel a játékban az időtényező is szerepet játszott, nem hiszem, hogy bárki is lett volna aki így cselekszik.
Lusta íródeákunk tehát begépelte, -scanelte a szöveget, így kikerülte az előző buktatót és ehhez a megoldáshoz jutott:
„
A kriptológia tudománya már régen komolyabb problémákkal van elfoglalva, mint egy régi időkben homofonikus módszerrel kódolt szöveg megfejtése. Mára a második világháborús Enigma problémája is a múlté, az utóbbi évtizedek kutatásai a biztonságos kulcsmegosztás, az elvileg is megfejthetetlen kódok és az átlagember számára kevéssé felfogható számítógépes titkosítások körül folynak. Egy 17. századi homofonikus titkosírás már nem kihívás. Vagy mégis? Ha kellően sok nullitás zavarja össze a kódfejtőt, ha nemcsak betűknek, hanem szótagoknak is megfelelnek kódjelek, ha nem tudjuk sem a szó-, sem a betűhatárokat, ha a nomenklatorok listája kellően kiterjedt, és ha még esetleg a nyílt szöveg nyelvét sem tudjuk azonosítani, akkor még egy kódolási technikájában elavult titkosírás is könnyen megizzaszthat.
Rendszerint a történeti kontextus biztos ismerete, az alapnyelv helyes azonosítása, megfelelő matematikai ismeret, nem kevés türelem és próbálgatás, valamint egy jó adag találékonyság együttállása szükséges a sikerhez. A kódfejtő munkája persze könnyebbé válik, ha - amint gyakran megesik - a titkosító lustaságból vagy figyelmetlenségből hibákat követ el: szóközöket hagy a szavak közt, a titkosírásban nyílt szövegrészleteket hagy (és így elárulja, mi az alapnyelv), vagy nem használja ki a homofon titkosírások minden lehetőségét (például hanyagságból csak egy jelet használ a betűnként három-négy jelből).
„
Tehát a megfejtés:
Ügyes vagy. Összeraktad a részleteket. Találékonyság szükséges a sikerhez.
Tehát ismét büszkék lehetünk magunkra, mert bár a segítségek mellett még egy hibát is ki kellett küszöbölni a feladványban, de találékonyak voltunk, és összeraktuk a részleteket :)